Álarcot viselünk a munkahelyen – és ez hosszú távon kiégéshez vezethet Sokan nem a munkától fáradnak el igazán. Hanem attól, hogy minden nap valaki mást kell mutatniuk, mint akik valójában. Mosoly, amikor belül feszültség van.

„Minden rendben”, amikor már rég nincs.

Összeszedettség, miközben belül túlterheltség és kimerültség dolgozik. Ez az állandó szerepjátszás nem látványos, de komoly terhelést jelent az idegrendszer számára. Mit jelent az „állarc” a munkahelyen?

Az álarc nem hazugság.

Sokkal inkább alkalmazkodás.

– Nem mutatjuk ki a bizonytalanságot

– Elrejtjük a fáradtságot

– Lenyesjük az érzelmeinket, hogy „professzionálisak” maradjunk

Ez rövid távon működhet. Hosszú távon viszont belső feszültséget termel. A test és az idegrendszer ugyanis folyamatos készenlétben marad: „Figyelj. Tartsd magad. Ne engedd el.”

Mi történik ilyenkor a testben? Amikor tartósan nem lehetünk önazonosak: megemelkedik a stresszhormon-szint a test nem tud valódi pihenőállapotba kerülni a regeneráció elmarad

Ez megjelenhet:

– krónikus fáradtságban

– ingerlékenységben

– koncentrációs nehézségekben

– alvászavarban

vagy abban az érzésben, hogy „már semmihez nincs kedvem”

Ez nem gyengeség.

Ez kimerülés.

Miért vezethet mindez kiégéshez? A kiégés ritkán történik egyik napról a másikra. Sokkal inkább egy lassú folyamat.

Ahol:

– a belső igények háttérbe szorulnak

– a test jelzései figyelmen kívül maradnak

– és a „bírni kell” válik alapállapottá

Az álarc viselése azt üzeni az idegrendszernek: „Most nincs biztonság arra, hogy önmagam legyek.” És ahol nincs biztonság, ott nincs valódi feltöltődés sem.

Mit lehet tenni?

Nem az a megoldás, hogy holnaptól „mindent kimondunk”.

De lehet apró, tudatos lépéseket tenni:

– felismerni, mikor feszül meg a test

– megengedni magunknak a lassítást

– teret adni az érzelmeknek, legalább önmagunk felé

– tudatosan visszakapcsolódni a test jelzéseihez

A valódi jóllét nem a teljesítményből születik,

hanem abból, hogy nem kell állandóan védekezni.

Egy fontos gondolat a végére

Ha most magadra ismertél, tudd: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.

Az állandó megfelelés nem fenntartható állapot,  de a változás elkezdődhet azzal, hogy észrevesszük, mi történik bennünk. Ez már önmagában egy lépés az egyensúly felé.